A történelem mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Nincs olyan korszak, amelyről ne szerettem volna tanulni, jöhetett ókor, középkor, vagy akár a jelenkor, mindegyikben találtam olyan érdekességet, amelyben érdemes volt elmélyülni. A számtalan témát különösen érdekesnek találtam, mi hogyan alakult ki, miként terjedt el a kereszténység Európában. Mint az közismert, a folyamatban fontos szerepet játszottak a római császárok, aki közül eleinte sokan üldözték a kereszténységet, később azonban több császár már elfogadta az új vallást, mi több, a kereszténység idővel államvallássá vált.
Ha már a római császárokról beszélünk, egy másik olyan téma is akad, amelyhez köthetőek e neves történelmi figurák: ez pedig a numizmatika területe. Nem véletlen, hogy a numizmatika a „királyok hobbija” néven is ismert: hiszen a régi pénzeket már a római császárok, köztük az első császár, Augustus is gyűjtötte. Persze magát az éremverés nem a rómaiaknál kezdődik, hanem jóval korábbra tehető: a mai Anatólia térségében a lüdiaiak használtak először nemesfémből készült érméket.
A numizmatika területén szerzett elmélyült ismereteimben nagy és hasznos segítséget nyújtott a Procopius weboldala. A cég alapvetően régi pénzek felvásárlásával foglalkozik, ám honlapjukon rendkívül hasznos összefoglalót olvashatunk a régi pénzek gyűjtéséről és tudományáról: már az előző bekezdésben említetteket is ennek a weboldalnak köszönhetően tudtam meg.
A Procopius numizmatika honlapjáról arról is értesülünk, hogy a történelem során a pénzérmék megjelenése jelentős előrelépést hozott a kereskedelem fejlődésében. Mint azt említettem, a jelenlegi ismeretek szerint az első nemesfémből készült érméket a mai Anatólia területén élő lüdiaiak készítették. Ezek az elektrumból – az arany és az ezüst természetes ötvözetéből – készült érméken még csak ábrák szerepeltek, feliratok nem. A pénz elődeiként funkcionáló kagylók, kövek vagy háziállatok korábban is használatosak voltak, azonban ezek nem voltak kellően értéktartók. A kereskedelem fejlődéséhez olyan eszközre mutatkozott igény, amely egységes és garanciát nyújt a valuta értékére. A lüdiaiak pénzverésének technikája valószínűleg a föníciaiak révén terjedt el szerte a világban, majd a görögök honosították meg azt. Innen vették át a rómaiak az i. e. 3. században, akik hódításaik során Európa számos régiójával megismertették az érméket. A rómaiak voltak az elsők, akik egységes méretű, mintájú és értékű ezüstérmét hoztak létre, ez a dénár (denarius) nevet viselte. Királyaik, császáraik és isteneik képeivel díszített érméik a mai napig népszerűek a gyűjtők körében: ez nem is meglepő, hiszen az ilyen típusú érméket könnyen és jól lehet azonosítani, valamint kategorizálni is.
A pénz elterjedése is érdekes folyamat, ám még izgalmasabb, hogy már a korai időkben akadtak olyanok, akik szenvedélyesen gyűjtötték a pénzérméket. Ilyennek számít a már sokat emlegetett Augustus, de e csoportba sorolható a neves itáliai költő, Petrarca, Bonifác pápa, és a Napkirály néven ismert XIV. Lajos is. A modern numizmatika atyjának egyébként egy bizonyos Hugo Goltzius tekinthető, hiszen ő teremtette meg a tudományos érmegyűjtés és rendszerezés alapjait.
Nem kérdés, hogy a Procopius numizmatika cége e híres, a pénzeket lelkesedéssel gyűjtő történelmi alakjaink utódjának tekinthető. A cég alapítója maga is fanatikusan gyűjti a régi érméket, így mára igazi szakértővé avanzsált. A cég három legfőbb elvét pedig bizonyára Hugo Goltzius is támogatná: a szakmaiság, a becsületesség, és a régi értékek tisztelete mind-mind olyan alapelvek, amelyek igen vonzóvá teszik a Procopius numizmatikát.